9.rész

Sziasztok! Kissé rövidre sikeredett,és helyesírási hibákat is fogtok találni mert a billentyűim közül pár nem működik így nehezen is írtam meg de Dórinak megígértem!

Örülnék neki ha kapnék több visszajelzést ha olvassátok! köszönöm :) Jó olvasást! puszi

Van olyan pont az ember életében mikor muszáj igent mondania még ha fél is a következményektől vagy épp  attól ami történt.
Néha jó lenne valakinek elmondani a sérelmeket a sebeket amik csak egyre lejjebb tipornak, bár mostanában ez mintha halványodna mert hiába küld el anyu dilidokikhoz azzal az okkal hogy nem tudom felemészteni azt az estét. Anyának sem mondtam még el a teljes igazságot nem hogy majd egy teljesen idegennek. A fejemben napról napra előjönnek a kocsi vakító fényéről a sikításokról az emlékképek. Ezzel kelek,s fekszek s azzal a tudattal alszom el hogy nem kellett volna baja essen senkinek és pláne nem nekem túlélni. - gondoltam végig ugyanazt amit hónapok óta oda-vissza játszok le magamban.


A tegnapi este egyszerűen szép volt és oly idilli ahogy kicsúsztak szavaink ajkainkon. S mikor ajkait nem beszédre használta és megcsókolt, finoman,lágyan s mégis erőteljesen mintha nem akart volna elengedni s mégis visszatartotta magát. - az emlék hatására elmosolyodtam majd ujjaimmal végig simítottam az említett testrészen. Ő olyan mint az ismeretlen orvosság aminek kezdetben nincs gyógyító hatása,azután pedig kire, hogyan hat azt előre nem lehet tudni.

Teltek a napok,hetek s egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Próbáltuk kiismerni a másikat és ezzel minél több időt együtt tölteni. Volt mikor megnehezítették ezt a koncertek,interjúk, és a többi kis dolog de nem bántam mert a fiúkkal is egyre jobban kijöttem. Nagyon kedvesek,odafigyelők és persze néha napján elég perverzek is tudtak lenni. És természetesen minden hülyeségben benne vannak, mint például a hetekkel ezelőtti váza törésben is, amit nagy szerencsénkre sikerült megcsináltatnunk és olyan lett mint volt. Lassan 2 hónapja hogy megismertem Őt. Az egyik este felhívott koncert után s olyan lelkesen mesélte el hogy rajongók ezrei várták őket és hogy mekkora támaszt ad ez neki úgy a banda többi tagjának is.
-  Holnap lesz még egy koncert itt Londonban, és arra gondoltam ha van kedved eljöhetnél.- már vártam ezt a kérdést,mert szerettem volna látni ahogyan a színpadon áll s azt csinálja amiért Ő rajong; a zenélés.
-  Még szép. -nevettem bele a kezemben lévő kapcsolattartó kütyübe.
-  Remek. Élvezni fogod minden egyes pillanatát,ezt megígérhetem -hallottam hangján hogy mosolyog és örül neki.
-  Akkor holnap még megbeszéljük, jó éjt édes!-köszönt el.
-  Neked is Zayn, szép álmokat! - raktam volna le mikor utánam szólt. - Csók!- véglesen is,mire elmosolyodtam.
Márt előre izgultam a holnap miatt. 3 dolog miatt. Azért mert már réges-rég voltam koncerten,a második mert épp az Ő koncertjükre mentem és a harmadik dolog amiért izgatott voltam hogy újra láthatom Őt. Egyszer voltam szerelmes ezelőtt életemben de ami kettőnk között volt, mondhatjuk úgy is hogy felőlem több volt mint a másik féltől. De kezdtem úgy érezni az énekespacsirta után mint régen a másik után. De egy valami más volt. Őt fokozatosan, minél jobban kedveltem és ez az érzés felülmúlatatlan volt. Talán ez volt a szerelem igazából?!

***

-  Kicsim, nézd mit találtam! - bújt elő anya a ruhakupac alól egy fekete ruhával,ami egy emléket fedezett fel bennem.


-  Kicsim, idenézz mit hoztam? - lóbált felém egy nagyobbacska cipődoboz szerűséget ami amúgy nem is az volt, hanem egy ruhadoboz.
-  Mi ez? - csillant fel a szemem, s bontani kezdtem. Egy ében fekete ruha állt benne.
-  Köszönöm apa! - hálálkodtam annak az embernek aki egykor sokat jelentett számomra..!

-  Mit szólsz ehhez?- térített vissza a valóságba.
-  Inkább nem - határozott hangom kissé határozatlanná vált.
-  Melanie! -kezdett bele - Ami volt,elmúlt drágám!- nyújtotta felém a ruhát. Egy kis idő hezitálás után megmarkoltam a ruhát és elfogadtam a tényt amit anyu mondott. Ami volt elmúlt.
Még délelőtt megbeszéltük Zayn-nel hogy majd jön értem valaki,de nem Ő lesz az mert nekik jóval hamarabb ott kell lenniük. Az öltözködésben segítségre volt szükségem de végül is megoldottuk. A testemhez az ében fekete ruha simult amit anya választott egy hozzáillő magassarkúval. A hajam kiengedve ezzel saját göndörségét szabadon hagyni a vállamon. A sminkem pici alapozóból,szemhéjamra feltüntetett tusból és barackos ízű szájfényből állt.
-  Kész is - néztem tükörbe a személyemet ahogyan ott álltam akkor is és féléve is, felöltözve és menetre készen. Az órám fél 8-at ütött ami azt jelentette bármikor itt lehet értem a sofőr. Igy kezembe vettem a kis táskát amiben a telefonom és pár szükséges dolog volt. Az ajtóban már anya várt hogy elköszönjön tőlem.
- Jó szórakozást és vigyázz magadra, kislányom!-nyomott egy apró anyai puszit arcomra.
Az út másik végén már ott állt egy elég magas pasas az autó mellett.
- Jó estét kisasszony!- köszöntött udvariasan.
- Jó estét!-viszonoztam, ő pedig kinyitotta a fekete kocsi ajtaját,amivel az aréna felé tartottunk és negyedóra alatt ott is voltunk. A pasi bevezetett egy hátsó bejáraton és onnan a színfalak mögé. Fokozatosan mentünk be és egyre több ember fordult elő majd a legvégén lévő ajtón belül a srácok hangját hallottam meg. Szerintem mindenki tudta hogy azok Ők ugyanis a zajongás príma volt. Kopogtatott az ajtón az előttem lévő magas koma akinek még mindig nem tudom a nevét.
-  Szabad - ordították egyszerre.
-  Hé, George kit hoztál nekünk?- kérdezte Lou aki épp Harry-vel Xbox-ozott s szemét csak egy pillanatra méltatta ide,de én csak ott bujkáltam az említett George háta mögött a fekete hajú énekest keresve, mikor is a mosdóból jött ki. A szám mosolyra perdült amit viszonzott is s elindult felém.
-  Szia - köszöntött egy lágy csókkal s közben a derekamat átfonta karjaival.
-  Hű,ez nem semmi - fogta meg a jobb kezem s nézett végig,én pedig csak Őt néztem. Őt akartam ölelni,csókolni és vele lenni. Az érzésem csak fokozódott minden egyes találkozásunknál amit persze senkinek nem árultam el.
-  Nagyon szép vagy - mondta két csók között.
-  Van még egy szoba ez mellett ha gondoljátok,elvégre van még pár percünk. Csak ne itt gyerekek!- szólalt meg mögöttem Lou aki felvont szemöldökkel bámult ránk.
-  Fogd be Louis! - utasította Zayn,miközben a kezemet a sajátjában szorította de csak gyengén.
A többi srác is észre vette hogy bent vagyok így kaptam egy-egy puszit és nagy-nagy ölelést.
-  Srácok, gyertek!-  szólt be a pasi akivel bejövet találkoztam.
-  Akkor fiúk mindent bele! - ordította a göndör. - Tehát pár pillanat s látom őket énekelni- gondoltam bele mikor épp egy csókot kaptam Tőle majd kiviharzottak mindannyian, engem pedig a Backstage-ben helyeztek el. Mielőtt elkezdődött volna egy szőke lány foglalt mellettem helyet..!