7. rész 

Bocsánat hogy ilyen későn hozom az új részt! Remélem azért olvassátok még és nem lett olyan borzalmas mint amilyennek én hiszem. 

Ui: Boldog 1 évet Dóri blogjának, a Forever or Never -nek :) x
Jó olvasást, és kérlek ha elolvastátok nyomjatok a végén egy gombot. puszi :) x


Az éjszaka folyamán többet megtudtam róla, még többet a barátairól, családjáról. A vacsora után sétáltunk a félhomályban ami még idillibbé tette az éjszakába burkoló fákat, s épületeket. Majd valamikor az este közepén a házunknál kötöttünk ki már harmadszor a találkozásunk óta. Búcsúzásként egy-egy puszira tettünk volna szert, de máshogy sült el. Ajkai már túlságosan közel voltak az enyéimhez ahhoz hogy el tudtam volna utasítani.

***

Teltek a napok, amikor esély adatott rá szerveztünk, illetve szervezett valamit kettőnknek és tudtunk találkozgatni, amit ilyen esetben hogy is hívnak? igen az az, randevú! Nos, nem tudtam hova tenni a dolgot, de az egyszerű barátok nem csókolózgatnak csak úgy, nem de?!
El telt egy hét mióta vacsorázni voltunk az épület tetején, természetesen az idő csekélysége ellenére egyre jobban ismertük egymást, és úgy éreztem kezd valami kialakulni köztünk. A legjobban az éjszakába belenyúló telefonálgatások tetszettek, mikor csak rá gondoltam és mint a telepatikus emberek, már csörgött is a telefonom.
-  Szia - hangzott fel hangja a telefonon keresztül amit viszonoztam.
-  Ma szabadnapos vagyok, és arra gondoltam elmehetnénk hozzám, elhívnám a fiúkat és megismerhetnétek egymást. - dobta fel a szavakat s a végénél el halkult. Nem is számítottam erre a váratlan mondani valójára, és a válasz a torkomban ragadt, mivel mióta ismerem sosem voltunk még nála. A napokban anya úgy gondolta jobb ha behívja már a szerencsétlen gyereket aki rám vár az ajtóba, és végül még jól is telt az a pár perc, beszélgettek, ismerkedtek, és természetes anya próbálta arra terelni a szót hogy vigyázzon rám.
-  ..mármint ha szeretnéd - folytatta félénken.
-  Persze hogy szeretném csak meglepődtem! -homlokom összébb húzódott, de selymes hangja ezt kioldotta.
-  Akkor mielőtt elindulnék, csörgök!
-  Rendben - egyeztem bele, majd le raktuk.
Nem tudtam mikor fog jönni, de mivel az óra így is majdnem az egyet ütötte, felöltöztem valami kényelmesbe de mégsem itthoniba. Az arcomra kis púdert tettem, szemem héját feketén kihúztam majd szempilla töveimet áthúztam párszor. Hajamat egyszerűen kiengedtem, ugyanis tudni lehet hogy a fésűt nem nagyon díjazzák a majdnem göndör fürtjeim.
A lépcsőn trappoltam le mikor anya főztjének kellemes illata ütötte meg az orrom.
-  Hova, hova kisasszony? - kavargatott valami a fakanállal közben nézett engem miközben leülök vele szemben.
-  Nem sokára jön értem Zayn. - tartottam kis szünetet
- ..hozzá megyünk, meg meghívja a fiúkat, tudod a banda többi tagját akikről meséltem. - anyum arcára kisebb mosoly szökött, és motyogott valami olyasmit hogy "tök jó". A múltkori beszélgetésünk persze nem maradt el és elmondtam hogy végül is van valaki akivel megismerkedtem és még pillanatnyilag is próbálom megismerni. El tököltem a konyhába majd egy órát, mikor csörgött a telefonom az Ő nevével felvillanva
-  Kész vagy? - kérdezte lényegre törően.
-  Egy ideje, szóval - nem bírtam befejezni, mindig közbe vágott, de ez így ment az első találkozásunk óta.
-  Ne aggódj, épp előttetek parkolok le. - nevette el magát, mire én kinyomtam.
-  Nem tudom mikor, de majd jövök. Hívlak később! - pusziltam meg anyut.
Az ajtót kinyitottam és Zayn már a kocsi mellett állva várt rám, és egy utolsó slukkot szívott bele ujjai közti cigibe. Ahogy egyre közelebb léptem érezni lehetett az émelyítő férfias illatával keveredő cigifüstöt. 
-  Szia - mosolygott féloldalasan s arcomra egy apró puszit nyomott, mire a gyomromban elindult valami, mintha ott motoszkált volna sok kicsi láthatatlan pille. Igaz nem úgy mikor megcsókol. Megkerültem a kocsit és beültem. Nem sokkal Zayn a gázra taposott és majdnem félóra kocsikázás után lassítani kezdett majd mielőtt kiszállhattam volna a kezemre tette sajátját.
-  Minden rendben? - nézett mélyen szemeimbe
-  Persze - mosolyogtam el, csak mintha nem tudta volna elhinni, de firtatta tovább a dolgot. De hülyeség is lett volna, mert tényleg az igazat mondtam, nem volt semmi bajom csak izgatott voltam, hogy tudják-e ki vagyok, mesélt-e rólam nekik, mint ahogy Ő mesélt nekem róluk.
-  Itt is lennénk - mértem végig a házat, hát elmondhatom hogy nem kicsi háza van, de nem kihívó, szép de egyszerű.
-  Nagyon szép, tetszik. - dicsértem, közben már fordította a kilincset és betessékelt maga előtt.
Egy hatalmas nappali tárult elém telis-tele különböző fotókkal, díjakkal, néhol virággal, egy nagy tévével és azzal szemben egy hatalmas karfás kanapéval amiben az négy fiú ült akikről eddig hallottam. Az ajtó becsukása a fiúk fülébe jutott mivel mind a 4 szempár mi ránk szegeződött.
-  Megjöttek! - álltak fel.
-  Sziasztok! - udvariasan fogadtam hogy felpattannak helyükről és felénk tartottak.
-  Lou vagyok - ölelt meg az egyik barna hajú, zöldes szemű srác, ami viszonoztam majd kaptam tőle két puszit az arcomra.
-  Niall - jött utána a második szőke ír énekes, ugyanezt  a menetet vele is eljátszottam mint az előzővel, majd utána jött a másik barna hajú Liam és végül a göndör fürtös Harry. Természetesen én is bemutatkoztam mindenkinek.
- Kérsz valamit inni? Üdítő, víz, vagy..? - Zayn enyhe nyugtalan hangját hallottam a hátam mögött, aki már a konyha felé tartott.
-  Őő, üdítő jó lesz,köszi! - intettem le, majd zavartan álltam ott a fiúkkal szemben s mellett.
-  Legalább hagyjátok leülni, az isten szerelmére! - ordított ki Zayn a konyhából mintha csak tudta volna mi folyik kint, de nem kellett sok ehhez mindenki nevetni kezdett mire bele mosolyogtam, majd egy-egy kacaj hagyta el számat.
-  Tessék, itt is van! - nyújtotta a kezem felé a poharat.
-  Köszönöm. 
Leültem én is a kanapéra a göndörke és Lou közé. A fiúk beszélgetésbe kezdtek míg Zayn rám fúrta tekintetét úgy hogy azt levakarni nem lehetett. 
-  ..és - kezdett bele a mellettem ülő Harry.
-  Tanulsz még? 
-  Egy ideig még, már az utolsó éveim utolsó hónapjait járom - fordítottam a fejem felé és belenézetem a mély zöld szemeibe mire felvett egy aranyos mosolyt. 
-  Tényleg olyan vagy mint amilyennek leírt Zayn - állt fel a másik mellettem lévő személy.
-  Á, igen? és mégis milyen lennék? - mosolyogva raktam le a poharam az előttem lévő asztalra, s rápillantottam Zayn-re aki most az egyszer kerülte a pillantásom.
-  Szép 
-  Kedves
-  ...és ismeretlen - csapta kezét össze alig hallhatóan Liam.
-  egyenlőre - folytatta Niall miközben egy zacskó chipssel tömte magát.
-  Tudod mit, mi lenne ha körbe vezetnélek a házban? - nézett végig a fiúkon egyik szemöldökét felhúzva.
-  Persze, hogyne! - álltam fel a két fiú mellöl s indultam Zayn felé, aki megvárta míg elé kerülök. Láttam oldalról hogy visszafordul és beint a többieknek, mire a tény elmosolyogtatott.
-  Merre? 
-  Arra, fel - intett
Ahogy mentünk a keskeny lépcsőn a falakon szintén volt valami apróság. Tetszett be kell valljam, nagyon is ötletes és aranyos volt.
-  Hát..az a kettő vendégszoba, a mellette lévő az egyik húgomé aki ha Londonban van, és megjegyzem sokat, itt alszik.. és az ott - mutatott az utolsóra
-  Az enyém. - vont vállat
-  Szabad? - ujjam az ajtóra mutatott amiről legutoljára mondta el hogy kié. Ő csak bólintott egyet a fejével mire én már az ajtó előtt voltam s lassan elfordítva a kilincset, bent voltam a szobájában. A falai egyszerű fehérek voltak míg a sötét bútorok fel oldották a túl egyszerű felületet. Az ágya elég méretes volt ahogy a vele szemben levő Tv is. Volt egy magasabb szekrény szerűség aminek a tetején úgy szint képek voltak; a családjáról és a barátairól egy-egy közös. Jó érzés volt látni hogy mennyire fontos szerepet töltenek be a szerettei. 
-  Meghitt család - vettem kezembe a keretezett fotót. 
-  Nélkülük sehol sem tartanék - nézett erősen a képre, mire szemeibe néztem s elveszni készültem de megtörtem. 
-  Jó látni egy boldog családod - érződött a csalódottság hangomról.
-  Tudod, büszke lehetsz arra hogy milyen családod van, én csak tudom. - sóhajtottam
A heti találkozásunk során beavattam egy kicsit a családi életembe. Elmondtam neki hogy pár éve a szüleim úgy össze vesztek hogy a mai napig nem tartják a kapcsolatot és az öcsém, az öcsém aki pár évvel fiatalabb volt, apámmal ment, és azóta sem találkozgatunk túlzottan.
-  Sajnálom - hallatszott hangján hogy nem csak nemes egyszerűséggel rá mondja, hanem úgy is gondolja. A fejem megráztam majd tereltem a témát.
-  Szép házad van és a szobád is rohadt jó, tetszik - néztem utoljára körbe majd kifelé indultam volna mikor Zayn megfogta a karom, lágyan.
-  Gondolkodtam - kezdett bele
-  Rólunk - folytatta.
A szívem a torkomban dobogott, a testen remegni kezdett és féltem. Féltem attól hogy majd olyat mond amit én még nem akarok. Hiába találkozgattunk már több hete ha két csóknál több nem történt, nem hogy már együtt jártunk volna. Tekintetem ráemeltem mire vett egy nagy levegőt.
-  Tudod..már több mint egy hónapja ismerjük egymást...és..- akadozva, szinte dadogva jöttek ki belőle a szavak. Ideges volt, láttam.
-  Oké, nem fogok kertelni. - nézett újra rám. 
-  Több van köztünk mint barátság - nem voltam meglepve mondata hallatán, mert ezzel tisztában voltam.
-  ...és rohadtul nem bírom ki hogy... - nyelt egy hatalmasat.
-  Légy a barátnőm! - bökte ki és amitől annyira tartottam, bekövetkezett.